Pár nappal az esemény kezdete előtt egy kedves kollégám, mondott egy kiváló lehetőséget, a sógorával mennek a bécsi autószalonra, a benzinköltség elosztása végett kedvezőbb lenne a helyzet, ha én is csatlakoznék. Kapva kaptam az alkalmon, mivel még nem voltam hasonló kiállításon, az autókat meg szeretem. Így alakult, hogy január 14-én vasárnap reggel, már Bécs utcáin kanyarogtunk, a show helyszínét keresve. Előtte feleségemet, Noémit még bevittük a belvárosba, mert őt jobban érdeklik a látnivalók, mint az autók.

A rendezvény a lipótvárosi nagy kiállítótermének négy csarnokából kettőt töltött meg. A legtöbb Európában forgalmazott márka képviseltette magát. Megérkezve a helyszínre, lelkes segítők tereltek minket egy parkolóházba, ahol 3 euró ellenében egész nap fedett helyen lehetett a járművünk. Onnan pár perc sétával bejutottunk a csarnokba, a belépő megváltása után pedig már elénk is tárult a több száz új autó látványa.

A nézelődést a Skodánál kezdtük, mert egyrészt az általunk választott bejárathoz ez volt a legközelebb, másrészt mindhárman szeretjük a márka típusait. A nagy embertömeg ellenére minden autóhoz oda tudtunk férkőzni, amelyiket kiszemeltük magunknak, és ami a leginkább élvezetessé és hasznossá teszi a kiállítást, hogy bármelyik autóba be lehet ülni. Meg lehet kopogtatni a műszerfalat, lehet fogdosni a kormányt, állítgatni az üléseket, nyomkodni a gombokat, kattogtatni a kapcsolókat, éppen hogy csak beindítani nem lehet a kiállított autókat.

Ezen felbuzdulva azonnal bevetődtünk az Octaviába, Rapidba, Superbbe, Karoqba és jól végig is próbálgattunk mindent, ami mozgatható volt. Kinyitottuk a csomagtartót, a tárolórekeszeket, szóval alaposan átvizsgáltunk mindent, ami annak eldöntéséhez kell, hogy érdemes-e annyi pénzt kiadni érte, amennyi az árcédulán szerepel. Természetesen a további márkák további modelljeivel is eljátszottuk ugyanezt.

A Skoda Octavia Magyarországon az egyik legkelendőbb modell. Ennek okát testközelből is megtapasztalhattam. A bőséges helykínálat és a minőségi anyaghasználat jellemzi, főleg a kombi változatot. A motorját az Auditól kapja, tehát a minőségnek a motortérben sem érezzük hiányát. A fölötte elhelyezkedő Superb igazi luxusnak, a méretben alatta maradó Rapid pedig egy kisebb emberre szabott autónak hat az Octavia mellett. A népszerű SUV piacra a Karoq, mint az Ocatvia emelt változata tört be. Érzésre semmivel nem nagyobb, viszont a sokak által olya kedvelt érzést, hogy nem a földön kell ülni, kiválóan megadja. Személy szerint én nem vagyok oda a magas autókért, de értem, hogy miért tetszik sokaknak. Azt a hamis illúziót lebegteti, hogy egy sokkal biztonságosabb autót vezetünk.

A VW a konszern középmárkája, a német középosztálynak tervezett autók, a tökéletes összhangot sugárzó Golfban teljesedik ki. Beülve és végig próbálgatva a Polot, a Golfot, a Passatot és a Sharant, viszont csak az jött le, pont ugyanolyanok, mint a Skodák, csak az áruk kapott egy 1,5-szörös szorzót. Természetesen látom a különbséget, valóban egy fokkal kényelmesebb az ülés, valóban egy fokkal szebb a műszerfal, szebb a külső dizájn, de magyar szemmel csakis az tud bennem megfogalmazódni, hogy nem ér annyit.

A VW-t elhagyva a Porsche alacsony üvegkorláttal elválasztott standjához érkeztünk, amit azért alakítottak ki, hogy elkerüljék a tömeget az autók körül. Egyszerre csak körülbelül 15-20 embert engedtek a 7 autóhoz, amikor kijött egy, akkor mehetett be a következő. Természetesen a Porsche egy egészen más világ. Olyan finomságokkal, mint az ajtót behúzó automatika, a motoros csomagtérajtó, az elképesztően nagy felnik és peres gumik, valamint a belső tér bőr-túltengése. A több száz lóerős motorokat természetesen már mindenki magától értetődőnek veszi a kategóriában.

A 911-esek, főleg a GT3 igazi sportautók, tényleg csak sportolásra valók, mert már a ki- és beszállás is komoly nehézségekbe ütközik, pedig én 175 cm és 70 kg vagyok és nem szoktak gondot okozni még a kis autók sem. Tehát a 911 nem a kényelemről, hanem a teljesítményről szól, ezt viszont nem lehetett kipróbálni. Átlag magyar szemszögből itt semmit nem találtam, ami elérhető lenne. Persze Magyarországon is megvan rájuk a kereslet. A Porsche után még vetettünk egy pillantást az igazi nagyágyúkra, a Bugatti Shironra, egy Bentlire és két Lamorghinire is.

Miután összeszedtük az állunkat a csodálkozástól, a Jeep és az Alfa Romeo felé vettük az irányt. A Jeep a WV csoport után egy teljesen más világot tár elénk. Igazi puritán belsőket, kopogós műanyagokat és harsogó részleteket találtunk. Magyar szemmel egyértelműen azt tudom mondani, hogy ez hülyeség, vagy inkább nem nekünk való és kész.

Az Alfa pedig mintha nem tudná eldönteni, hogy a Sportos vagy a SUV-os irányt kövesse, ezért igyekeznek a kettőt ötvözni. Ez leginkább a Stelivio modellnél sikerült, ami tényleg nagyon jól néz ki. Nagyon erős, nagyon nagy és nagyon azt akarja sugallni, hogy most aztán már mindenki vegyen meg azonnal, én nem hiszem, hogy nagy siker lenne belőle, már csak azért is, mert az van ráírva hogy Alfa Romeo. Sajnos 2018-ban ez a helyzet, az Alfa már egyszerűen nem olyan menő, mint 20 éve, az átlagember fejébe nincs benne, hogy ez valami őrültjó dolog lenne, pedig lehetne.

Tovább haladva a Fiat részre jutunk, ki gondolta volna, hogy az Alfa közelében lesz. Sajnos azonban az MX-5 koppintás (co-operáció) az egyetlen olyan modell, ami miatt érdemes egyáltalán bemenni a stand közepéig. Az 500-as különböző változatai már annyira unalmasak hogy elmondhatatlan, pedig nekem az eredeti nagyon régi, és a 10 éve megjelent felújított változat is nagyon tetszik, de ennyi ideig nem lehet megélni egy formából! Az egyetlen kicsit érdekes Fiat a Tipo, de a beszállásig már nem jutottam el, mert megláttam a Kia részleget, ami viszont tele volt vonzó kocsikkal.

Kitett magáért rendesen a koreai márka, és 17 autót hoztak el a kiállításra, amivel szinte teljesen lefedték az autós palettát. Az új Stingert nagy durranásnak szánják, és talán lehet is belőle, de szerintem a Niro és a Ceed modellek a Kia eladásait leginkább növelő tételek. Beülve szinte bármelyik Kiába, olyan érzésünk támad, mintha egy WV-be vagy kerültünk volna, rápillantva az árcédulára viszont inkább a Skoda jut eszünkbe a korábban látottak közül. Egyedül a Soul-al vagyok bajban, hogy mi is akar az lenni, valahogy nem illik a képbe, nem biztos, hogy azt nekünk, európaiknak tervezték. Ami viszont sajnálatos, hogy az elektromos változat pont ebből a csúnyaságból készült. Pedig ideje lenne már a TESLA példáját követve szép villanyautókat gyártani.

A kia után visszatérhetünk a WV csoporthoz, mert hátra van még a Seat és az Audi. A Seat autói igazából a WV modellpaletta másolata Seat emblémával. Lassan tényleg mindin autónak meglesz a Skoda-Seat-WV-Audi párja. A WV-nél szerintem valaki rájött, hogy az emberek nagyon tudnak ragaszkodni 1-1 márkához, tehát márkán belül kell lefedni minden igényt, nem elég szegmentálni, hogy a SUV legyen a WV, a kisautó legyen a Skoda, a Nagy meg az Audi. Ők teljesen másképp gondolkodnak, és láthatóan ez a jó irány. A Seat legújabb modellje az Arona, és a SUV kategória, annyira alacsony végére pozícionálták, (értsd: annyira kicsi), hogy igazából nekem is megtetszett. A belső itt is a Skoda-WV vonalon mozog, egyebet nem is tudok elmondani.

Fejünket arrébb fordítva feltűnik az a kék szín, amit az Audi az RS modellek megkülönböztetésére használ a kiállításon. Közelebb érkezve sajnos az is kiderül, hogy ami kék annak az ajtaja is zárva van, úgyhogy a külső vizsgálatán kívül itt nem tehetünk mást. Gyorsan oda is megyünk az újonnan bemutatott A8 modellhez, ami sajnos szintén zárva van. Az enyhén sötétített üvegen belesve kiderül, hogy nem egy autóbelsőt találunk odabent, hanem egy dolgozószoba és egy masszázsszalon keverékét. Tehát mindegy is.

A sok zárt ajtó miatt, a ható, fogdosható Audik körül annyiember tolongott, hogy csak egy Q7-esbe sikerült belehuppanni. Az viszont tényleg tökélete. Nincs benne semmi különös szépség, egyszerűen csak jól van megcsinálva az egész. Ergonómikus, embereknek van kitalálva. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a Q7 egy feleslegesen nagy állat, és valódi ész érv nincs a méretére, de a kisebb modellekben ugyanezt az ergonómiát találjuk. Ami viszont nagyon megütötte a szemem, az a szín. Hihetetlenül undorító alapozószürkére volt festve a legtöbb autó. És a legdurvább az, hogy ez valakinek még tetszik is. És ha már a színeknél tartunk, szinte minden márka minden típusa a gyöngyház fehérben mutat a legjobban, leszámítva azt az 1-2 típust, aminél konkrétan egy extravagáns színhez rajzolták hozzá a külsőt, mint például az Seat Arona vagy a Mazda MX-5 vagy a Suzuki Ignis.

Mielőtt visszaérnénk a kiindulási pontra, a Skodához, még a WV maradékába futhatunk bele. Itt találtuk meg a WV Upot ami önmagában egyáltalán nem érdekes, viszont ha kombináljuk egy e-betűvel akkor a mai villanyautós paletta legolcsóbb és egyik legpraktikusabb példányát kapjuk. Igen, az eUp-ról van szó. A kívülről aprócska autóba beülve igazi meglepetésként éri az embert, hogy van hely, méghozzá nem is kevés. Elől két bármekkora embernek, hátul pedig két 170 cm körüli embernek van hely. Természetesen cserébe 2 szatyros a csomagtartó, de arra, amire kitalálták, a napi egy-két emberes munkába járásra, egyszerűen tökéletes.

A két csarnokból az egyiket végig járni sajnos a nap felénél jóval többet igényelt, ezért a másik épületre már kevesebb időnk maradt ezért koplett márkákat kihagyva igyekeztünk megnézni azt, ami számunkra érdekes. Ezért átérve a másik épületbe, csak egy pillantást vetettünk az ott álló négy darab Subarura, inkább belevetettük magunkat a Mercedes luxusának mocsarába.

A legtöbb Mercedes formája számomra annyira paraszt, hogy egyszerűen nem tudom magam elképzelni benne. A belső természetesen igazi tömény tobzódás a luxusban. Bőrök, krómok, kijelzők, mindenen látszik, hogy drága. Viszont azt az ergonómiát, amit az Audiban érezni, a Mercedes autói nem igazán nyújtják. Külön figyelmet érdekel a G osztály, aminek méretei monumentálisak, csak a kereke nagyobb, mint egy méter átmérőjű, mint egy nyerges vontatónak.

A következő meglepetés viszont sokkal pozitívabb volt. A Lexus autói, azt a béna hűtőmaszkot leszámítva a visszafogott eleganciát képviselték. A 400h-ba beleülve tényleg a helyére került minden. Az ergonómia a csúcsára ért. A japánok igazán kitettek magukért, amikor megtervezték a vezetőt és az utasokat körülvevő világot. A praktikum és a luxus olyan ötvözetét valósították meg ezekben az autókban, hogy a márkavakságon kívül nem látok más esélyét a BMW-Audi-Mercedes háromszögnek. Kiszállva muszáj volt ránézni az árára, ami meglepetésünkre alacsonyabb mint az előbb említett hármas méretben hasonló képviselőié.

Nem érdemes tovább gondolkodni, ha nagy, elegáns és praktikus autót keresünk akkor a Lexus szalon felé kell, hogy vezessen az utunk.

Visszatérve a valóságba, a Suzuki szekcióban találtuk magunkat, ahol megint meglepetések hadával találtuk szembe magunkat. Elsőként a Vitarát néztük meg, ami ár-érték arányban igencsak jó választásnak tűnik annak, akinek a SUV-ok felé húz a szíve, de kevés pénzből akar megúszni egy új autóvásárlást. Aztán ha összekóstoljuk a Balenot és a Swiftet, akkor meglepődve tapasztalhatjuk hogy a Balenoban ugyanazt kapjuk, csak olcsóbban. Aztán ha kiröhögtük magunkat az Ignis „adidas-csíkjain” és az ajtó másik oldaláról szemléljük a dolgokat, már nem is olyan vicces a helyzet, ennyi pénzért ugyanis egy igencsak jó kisautót kapunk.

Az S-cross Vitara csatában két dolog, az ár és az érzelmek döntenek. Valakinek ez tetszik jobban, valakinek az, akinek meg mindegy, az pedig az olcsóbbat fogja megvenni.

Folytatva a japánbuzulást belevetődtünk a Toyota palettájába ami jelenleg nem különösebben érdekes. Talán a Yaris és a Prius ér meg pár gondolatot. Sajnos a beltér minősége rettenetesen elmarad a Lexuxétól de még a Skodáétől is. Nincs vele semmi baj, de ugyanannyi pénzért, miért ne nézegessünk egy szép műszerfalat és miért ne fogjunk egy finomabb kormányt. A Toyota mellett jelenleg a megbízhatóságába vetett hit és a hibridek iránti elkötelezettség szól. Ki volt még állítva a Mirai ami az első rendes sorozatban gyártott hidrogénnel üzemelő üzemanyagcellás autója, testközelből viszont semmi érdekes nincs rajta. Olyan, mint a Prius, kicsit csúnya és hatalmas üzenetet hordoz.

A Nisszanokra és az Opelekre csak menet közben vetettünk néhány pillantást, sürget az idő, nem értünk rá. A Honda és a Civic Type-R viszont megállásra bírt, olyannyira hogy bele is kellett ülnünk. És hát nagyon jó, nagyon szép, de mégiscsak egy nagyon modern „hülyegyerekautó”. A pályán bohóckodni vele vagy középiskolás lányok előtt villogni kiválóan lehet vele, de ez csak egy elég szűk réteget érdekel. Az autó mindenesetre nagyon jó.

A BMW standnál szintén nagy tömeg várakozott, hogy beülhessen az autókba. Alaposan megnézve tényleg jól néznek ki, de Magyarországon az az üzenet, amit egy új BMW hordoz, nem előnyös, inkább negatív. Természetesen erről nem a németek tehetnek, ők mindent megtesznek, hogy a vásárló elégedetten távozzon és ez a belsőn is látszik. Jók az anyagok, kényelmesek az ülések, de semmi extra.

A másik koreai, a Hundai viszont legalább olyan fényes csillag az autóipar egén mint a Kia. Széles modellpaletta, szép formatervek és igényes belterek fogadtak minket. Különösen az i40 kombi, ami egy hasonló méretű Skoda, egy WV vagy akár egy Audi méltó vetélytársa is lehet. Ki gondolta volna 20, vagy akár 10 éve, hogy valakinek ez lesz a véleménye egy koreai autómárkáról.

A Renault és a Ford háza tályán nézelődve semmi kimagaslóval nem találkoztunk. A megszokott modellek ráncfelvarrott változatai. Nem osztom a FFF szabályt, de ezen az autószalonon nem találtam egy olyan autót sem, amelyet jó szívvel hazavittem volna és az F betűsök közül került volna ki. Természetesen a Ford Focus egy nagyon jó autó, ahogy a Renault Clio vagy egy Fiat 500 is, de ma, 2018-ban nem tudnak olyat letenni az asztalra, ami bármilyen szempontból kiemelné őket, a tömegből.

Aki viszont szinte minden szempontból kiemelkedik, az a Tesla. Sajnos a model 3-at nem hozták el, de a Model X és S valamint egy S padlólemez is ki volt állítva, így meg lehetett csodálni, miért rajong a világ manapság. A nagy érdeklődésre való tekintettel viszont egyszerűen nem lehetett odaférni az autóikhoz, inkább csak bekukkantani tudtunk. Így álló helyzetben azt kell mondanom, hogy a Tesla pont abban jó, hogy nem különösebben feltűnő, egyszerűen csak egy autó, itt sokkal inkább a műszaki tartalom az, ami a rajongás tárgyát adja.

Az alváz viszont láthatóvá tette azt, amitől annyira jó egy Tesla, a villanymotort. Egyesek szerint kinézetre egy kicsit összetákolt szerkezet, de szerintem csak a sorozatgyártásban szerzett csekély tapasztalat miatt néz ki úgy mintha nem lenne befejezve a munka.

Az első ilyen kiállításomon tapasztaltak azt mondják nekem, hogy nem elég egy nap arra, hogy minden autóba beüljünk, de ha valakinek van elképzelése arról, hogy mit szeretne venni, akkor annak nagy segítség lehet, hogy egy helyen megtalálja, és egymás után megnézheti azokat az autókat, amik számára alternatívát jelentenek.

A saját élethelyzetemre, a saját igényeimre jelenleg a Skoda és a Kia és a Suzuki tudna kielégítő alternatívákat nyújtani. És ha ezek között is választani kell, akkor minden bizonnyal egy Skoda Octavia vagy Rapid mellett tenném le a voksomat, mert olyan minőségű autót a legalacsonyabb áron jelenleg a Skoda tud gyártani.

Az elképzelt jövőképembe, amikor egy boldog család fejeként, egy szép családi házban tengetve napjaim, munkám miatt nap, mint nap autóba ülve, az Octavia helyett egy eUp-ot használnék, hogy a kábelét éjszakára bedugva, másnap teli akkumulátorral, csendesen indulhassak dolgomra, és amikor megérkezek, a nyugalom legyen az arcomon, és az a tudat, hogy az általam elfogyasztott energia egy tetemes százaléka már megújuló energiából termelődött. Természetesen az eUp nem a környezetbarát létével, hanem sokkal inkább a gyorsulásával és belső helykínálatával győzne meg.